Gyalogtúrák: március 2010

Most szombaton a Vértesbe mentünk túrázni, az Építőmérnökök Túraköre által szervezett útra. Mivel Dávid, a túravezető már készített beszámolót a kirándulásról, ezért nem ismételném meg az ott leírtakat. Csak annyit jegyzek meg, hogy mi a Vitányvárat megtekintő csapatot választottuk. Magából a várból már nem sok maradt, viszont egy rövidebb mászás után a túrázók élvezhetik a kilátást.

Kilátó a Körtvélyesen

Kilátás a Vitányvárból.

Várgesztes felé viszont sikeresen eltévednünk, aminek az lett a vége, hogy átvágtunk a susnyáson: az egyik srácnál u.i. volt GPS, ami mutatta, hogy merre kell menni a település felé, ígyhát elindultunk torony iránt :)
Végül pont maradt annyi időnk, hogy Várgesztesen is megnézzük a várat (amelyhez szintén emelkedő vezet), majd a busszal elinduljunk hazafelé.

A Vértesben (eltekintve a várakhoz vezető emelkedőktől) nagyrészt mindenhol könnyű terep volt: széles, nem túl meredek ösvényen lehetett haladni. Az időjárás is kedvezően alakult, szerencsére nem esett az eső, de azért túlságosan meleg sem volt; éppen megfelelő a túrázáshoz. Azon csodálkoztam kicsit, hogy sok helyen a fákon nem voltak még zöld levelek, a földön viszont pár helyen voltak lehullott levelek; mindez olykor őszies hangulatot teremtett.

A kellemes hétvégi időjárás örömére ismét túrázni indultunk: ezúttal a Téry Ödön Emléktúra 25 km-es szakaszára neveztünk be. Az útvonal Klotildligetről (Piliscsaba része) indul és Dömösnél ér véget. Jópofa volt maga a túra, csak ebben a tavasz eleji időpontban elég sok szakaszon még jó mély sár és/vagy csordogáló víz nehezítette a haladást, sőt egyes helyeken még havat is találtunk. A hőmérséklet (vagy inkább a hőérzetünk?) is kicsit a változékony volt: végig sütött a nap, és meleg volt, így főleg az emelkedők közben jól esett megszabadulni a kabáttól/pulóvertől. Viszont a túra végén, amikor már lefelé mentünk, nem bántam, hogy nálam volt az a kabát.
Az előző leírásoktól eltérően, igyekszem most úgy megadni az útvonalat, hogy az egy turistatérkép segítségével könnyen rekonstruálható legyen.

Piliscsabán viszonylag könnyen megtaláltuk az induló állomást, majd háromnegyed 11-kor elrajtoltunk.
Először a P+ jelzésen haladtunk ÉK felé, itt eleinte volt egy hosszabb emelkedő. A P+-szal jelzett út becsatlakozott az É-D irányú P- (és S-) útba: ez egy nem túl meredek, ám sok helyen sáros szakasz volt.
Erről az útról letérve (valószínűleg a Mészégetőknél induló, az ÉK felé haladó mezőgazdasági úton, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos) beértünk Pilisszántóra; itt észak felé végigmentünk a főúton (ami szintén emelkedő volt, és az aszfalt sugározta magából a hőt, szóval nem volt éppen egy kellemes rész...)
A településről kiérve kelet felé fordultunk, majd ismét folytattuk utunkat az észak felé haladó P- jelzésen, egészen Pilisszentkeresztig. Itt volt az első ellenőrző pont, ahol a pecsét mellett ajándék üdítőt kaptunk. Pilisszentkeresztről kiérve, a változatosság kedvéért észak felé haladtunk tovább a P- jelzésen: a következő célpont a Fagyos Katona nevezetű rész volt, ahova ismét egy hosszú emelkedő vezetett, ahol egyáltalán nem fagyoskodtunk :)
Miután ezt az akadályt is sikeresen vettük, tovább mentünk a P- jelzésen, ami itt ÉNY irányú, majd Dobogókő előtt ismét észak felé fordul. Dobogókőn a Túrista Múzeumnál adták a következő pecsétet; itt szóba elegyedtünk pár VIK-es doktorandusszal, és megtekintettük a múzeumot is. A múzeumtól a P- jelzés előbb NY felé megy, majd elkanyarodik ÉNY felé. Ezen a részen van pár emlékmű, ill. néhány pont, ahonnan egész klassz kilátás nyílik többi hegyre és a Dunára.
A következő ellenőrző pont az Ilona-pihenőnél volt; ezen a részen nem voltak komolyabb emelkedők (itt már inkább lefelé mentünk), viszont az egész ösvény jóformán egy sártenger volt; sok helyen ezért inkább a kijelölt ösvény mellett haladtunk.
Az Ilona-pihenő után továbbra is a P- jelzésű ösvényen mentünk, ami itt ÉK felé fordul; ez az út egyébként Téry Ödön nevét viseli. Megjegyzem, hogy a közelben található a Rám-szakadék, amely önmagában is egy érdekes célpont, így abban maradtunk, hogy oda majd külön elmegyünk egyszer. Egyébként inkább a másik irányból, vagyis északról dél felé haladva érdemes végigmenni rajta, pláne hétvégén, ezért is választottuk a másik utat.
Ezen a szakaszon túl sok említésre méltó dolog nem volt, talán csak annyit írnék le, hogy egy villany pásztorral elkerített részre kellett bemászni egy létrán (de a létra mellett le volt szaggatva a villanypásztor, így az utánunk jövő túrázók pl. nem másztak át, hanem átjöttek a létra mellett). A szakasz végére nagyjából megszűnt a sártenger, és szilárd talajon folytathattunk utunkat.
Dömös előtt át kellett mászni még egy létrán, majd egy rövid sétát követően elértük a templomot; a templom melletti cukrászdában volt a túra végállomása.
Kereken 6 óra alatt tettük meg a távot, tehát egy órával kevesebb idő alatt, mint a nyomtatott tájékoztatón szereplő időtartam. (A teljesítménytúra honlapon 7 óra volt megadva.)

A túra előtt utánanéztem, ki is volt Téry Ödön, ill. ezt a túra során a Dobogókőn is megtudhattuk: ő volt a magyar turistamozgalom egyik megalapítója.

Alább látható a túra pár érdekesebb momentuma megörökítve. A képeket Kati és Vera készítette, én pedig ezúttal is játszadoztam picit a GIMP-pel, mielőtt feltöltöttem volna.