Szentendrei kerékpártúra

Képek itt: http://picasaweb.google.com/101250168698200704299/SzentendreBiciklitura#

Ma reggel, a jó idő láttán úgy döntöttem megküldöm a Szentendre túrát kerékpárral. Ez ugye nem gyalogtúra, és rajtam kívül nem is volt ott senki, mégis leírom, hogy népszerűsítsem ezt a túrát. Legközelebb majd mehetünk többen is.

Utoljára még a nyár elején jártam arra, közvetlenül azután, hogy kiáradt a Duna arrafelé, akkor nem is tudtam elmenni Szentendréig, mert néhány szakasz egyenesen víz alatt volt. (Visszafelé ráadásul a 11-es út menti kerékpárúton mentem, de ott meg volt valami alagút ahol kb. térdig/combig ért volna a víz, úgyhogy nem hajtottam be, hanem valami nagyon alternatív úton sikerült átkavarnom -- az akkori mobilos képeimet fel is töltöm a bejegyzés végére.) Most a Duna-menti kerékpárúton jobb a helyzet: egy-két szakaszon ugyan több tócsa és dzsuva van, mint általában, de már végig lehet menni. Pár ponton kedvem lett volna több/jobb képet készíteni, de (főleg az erdős részeken) ahogy megálltam rögtön rám szállt az összes szúnyog és bögöly, úgyhogy mindig mentem is gyorsan tovább.

Otthonról kb. 11.30-kor indultam el (késői kelés ugye...). Nem mértem szigorúan az időt, de az Újpesti vasúti hídhoz dél körül értem oda. Innen kétféleképpen lehet eljutni Budapest határáig: vagy a Római-parton, közvetlenül a Duna mellett a gyalog- és kerékpárúton, vagy abeljebb lévő úton, a forgalomban (a nevét idáig nem tudtam, Google Maps szerint az első szakaszon Nánási útnak hívják, utána pedig Királyok útjának). Mint mindig, az utóbbit választottam, nem volt kedvem kerülgetni a gyalogosokat. Végig 40-es táblák vannak kirakva (de nem úgy tűnt hogy bárki is betartaná), viszont szerencsére nem volt túl nagy forgalom.

Budapest-Budakalász határánál át kell menni a csatorna feletti hídon, majd a csatorna mentén a part felé menni (GM nem jelöli a csatornát, úgyhogy nem tudom a nevét), utána pedig rákanyarodni a Duna-Sétányra (ez szintén egy gyalog- és kerékpárút, de szerencsére nincsen rajta túl nagy forgalom). Út közben megcsodálhatjuk a Megyeri hidat (sajnos nem találtam olyan pontot, ahonnan jó képet lehetne készíteni róla).

A sétány egy erdei ösvényben folytatódik (itt kissé nagy sár/tócsák voltak), majd kijutunk egy betonútra, de igen rossz állapotban van (kb. fele-fele a kátyú-út arány). Ezután megint egy erdős ösvény következik, és meg is érkeztünk Szentendrére. Végig a kerékpárutat követve kijutottam az ottani Duna-korzóra, majd át a városon. Tovább haladva a kerékárúton elértem Leányfaluig. Sajna itt van az a pont, ahol vége van a kerékpárútnak, és továbbhaladni a 11-es úton Tahitótfalu felé életveszélyes, mert ott tényleg zúznak az autósok rendesen. GM barátunk szerint igen közel van a két hely, viszont nincs összeköttetés mellékutakon. Egyszer majd jobban fel kell deríteni a környéket, hátha mégis át lehet jutni valami alternatív útvonalon.

Visszafelé semmi érdekes nem történt, csak egy ronda nagy viharfelhő kezdett tornyosulni kb. amikor Szentendrénél voltam. Szerencsére a vihar végül elmaradt. Nem tekertem túl gyorsan, úgyhogy végül délután 5 óra körül értem haza.


A júniusi képek








A vizes alagút

Hol a következő - ősz

Ez a bejegyzés múlt szombatról (szept. 4) szól, csak közben más dolgom volt, úgyhogy eltelt egy hét mielőtt lett volna időm nekiesni az élmények képernyőre vetésének.
Ismét beneveztünk a "Hol a következő" tájékozódási túrára, ezúttal az őszi epizódra (februárban már részt vettünk a téli verzión). Emlékeztetőül: A túra több ellenőrző pontból áll, minden ponton valamilyen trükkös feladatot kell megoldani, a megfejtés pedig a következő pont neve. A feladatokról most sem fogok részletesen írni, hogy ne lőjem le a poént -- aki kíváncsi, az menjen el egyszer :) Csak annyit jegyzek meg, hogy a Pilis-Visegrádi hegység alaposabb ismerete sokat segített (volna).

Reggel 6:40-kor indult a busz az Árpád-hídtól. Esztergomban át kellett szállni, és közvetlenül Dobogókő előtt, a Két-Bükkfa-nyeregnél kellett leszállni, innen indult a túra. Elég sokáig tartott az út (főleg az átszállás miatt), úgyhogy kb. 9 órakor rajtoltunk el. Ekkor még elég hideg, párás idő volt, de nap közben azért jobb lett (bár a nap nem sütött ki).

Az első megálló a Döme Halála volt. Itt sajnos elhúzódott a feladat megoldása, de végül csak kész lettünk vele, és tovább indulhattunk Klastrompuszta felé. Itt valamivel egyszerűbb feladatot kaptunk, úgyhogy tovább is indultunk a Szép Kilátás irányába (a Kétágú hegy egyik pontja, ahogy most látom a térképen). A kilátáshoz a zöld háromszög jelzésen lehetett volna eljutni, de ezt annyira eltakarta a növényzet, hogy nem vettük észre és túlmentünk rajta. Amikor már visszafelé mentünk, összefutottunk a két szervezővel, akik az állomást felügyelték, és már hazafelé tartottak (mivel az állomás hivatalosan már jó rég óta zárva volt...). Megkaptuk a pecsétet, és meg is fejtettük a következő célpontot (sajnos a nevére már nem emlékszem), de arra jutottunk, hogy akkora késében vagyunk, hogy már nem lenne értelme elmenni odáig, úgyhogy inkább hazafelé vettük az irányt. Amúgyis elkezdett közben esni az eső (szokás szerint).

A legközelebbi település, ahonnan busz megy, Kesztölc volt, így hát elsétáltunk odáig. Rövid keresgélés után meg is lett a buszmegálló, csak sajnos a menetrend rég lerohadt/elázott/letépték... Telefonos segítséget kértünk az egyik évfolyamtársunktól, és megtudtuk, hogy kb. fél óra múlva megy a busz Pest felé. Tök jó, megvárjuk. Amikor már háromnegyed óra múlva sem jött a busz, elkezdtünk gyanakodni, hogy valami nem stimmel. Kérdezősködtünk a helybeliektől, meg elment valami helyi busz is, annak a vezetőjét is megkérdeztük, és megtudtuk, hogy rossz helyen várunk: a szemközti járdán, az utca sarkon áll meg a pesti busz (btw. erre semmilyen jelzés nem utalt: nemhogy bódé/pad/menetrend stb. nem volt ott, de még egy KRESZ-tábla sem, hogy ez a buszmegálló). Így hát ott vártunk tovább. X idő múlva, látván hogy még mindig nem jön a busz, ismét gondoltunk megkérdezünk egy helybélit, hátha jobban tudja a menetrendet: mint kiderült, szombaton egyáltalán nem is megy busz Pestre; két óra múlva lett volna egy busz Dorog felé, és onnan kellett volna még átszállni.

És itt volt baromi nagy szerencsénk, hogy az utcán pont parkolt egy kedves hölgy, aki Pest felé készült indulni, úgyhogy felajánlotta, hogy elvisz minket, ígyhát nem kellett ott várnunk. Ezúton is köszönet neki, nagyon klassz dolog, hogy vannak még segítőkész emberek!



Íme néhány tájkép: