A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pilis. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 11., szombat

Hol a következő - ősz

Ez a bejegyzés múlt szombatról (szept. 4) szól, csak közben más dolgom volt, úgyhogy eltelt egy hét mielőtt lett volna időm nekiesni az élmények képernyőre vetésének.
Ismét beneveztünk a "Hol a következő" tájékozódási túrára, ezúttal az őszi epizódra (februárban már részt vettünk a téli verzión). Emlékeztetőül: A túra több ellenőrző pontból áll, minden ponton valamilyen trükkös feladatot kell megoldani, a megfejtés pedig a következő pont neve. A feladatokról most sem fogok részletesen írni, hogy ne lőjem le a poént -- aki kíváncsi, az menjen el egyszer :) Csak annyit jegyzek meg, hogy a Pilis-Visegrádi hegység alaposabb ismerete sokat segített (volna).

Reggel 6:40-kor indult a busz az Árpád-hídtól. Esztergomban át kellett szállni, és közvetlenül Dobogókő előtt, a Két-Bükkfa-nyeregnél kellett leszállni, innen indult a túra. Elég sokáig tartott az út (főleg az átszállás miatt), úgyhogy kb. 9 órakor rajtoltunk el. Ekkor még elég hideg, párás idő volt, de nap közben azért jobb lett (bár a nap nem sütött ki).

Az első megálló a Döme Halála volt. Itt sajnos elhúzódott a feladat megoldása, de végül csak kész lettünk vele, és tovább indulhattunk Klastrompuszta felé. Itt valamivel egyszerűbb feladatot kaptunk, úgyhogy tovább is indultunk a Szép Kilátás irányába (a Kétágú hegy egyik pontja, ahogy most látom a térképen). A kilátáshoz a zöld háromszög jelzésen lehetett volna eljutni, de ezt annyira eltakarta a növényzet, hogy nem vettük észre és túlmentünk rajta. Amikor már visszafelé mentünk, összefutottunk a két szervezővel, akik az állomást felügyelték, és már hazafelé tartottak (mivel az állomás hivatalosan már jó rég óta zárva volt...). Megkaptuk a pecsétet, és meg is fejtettük a következő célpontot (sajnos a nevére már nem emlékszem), de arra jutottunk, hogy akkora késében vagyunk, hogy már nem lenne értelme elmenni odáig, úgyhogy inkább hazafelé vettük az irányt. Amúgyis elkezdett közben esni az eső (szokás szerint).

A legközelebbi település, ahonnan busz megy, Kesztölc volt, így hát elsétáltunk odáig. Rövid keresgélés után meg is lett a buszmegálló, csak sajnos a menetrend rég lerohadt/elázott/letépték... Telefonos segítséget kértünk az egyik évfolyamtársunktól, és megtudtuk, hogy kb. fél óra múlva megy a busz Pest felé. Tök jó, megvárjuk. Amikor már háromnegyed óra múlva sem jött a busz, elkezdtünk gyanakodni, hogy valami nem stimmel. Kérdezősködtünk a helybeliektől, meg elment valami helyi busz is, annak a vezetőjét is megkérdeztük, és megtudtuk, hogy rossz helyen várunk: a szemközti járdán, az utca sarkon áll meg a pesti busz (btw. erre semmilyen jelzés nem utalt: nemhogy bódé/pad/menetrend stb. nem volt ott, de még egy KRESZ-tábla sem, hogy ez a buszmegálló). Így hát ott vártunk tovább. X idő múlva, látván hogy még mindig nem jön a busz, ismét gondoltunk megkérdezünk egy helybélit, hátha jobban tudja a menetrendet: mint kiderült, szombaton egyáltalán nem is megy busz Pestre; két óra múlva lett volna egy busz Dorog felé, és onnan kellett volna még átszállni.

És itt volt baromi nagy szerencsénk, hogy az utcán pont parkolt egy kedves hölgy, aki Pest felé készült indulni, úgyhogy felajánlotta, hogy elvisz minket, ígyhát nem kellett ott várnunk. Ezúton is köszönet neki, nagyon klassz dolog, hogy vannak még segítőkész emberek!



Íme néhány tájkép:





2010. március 20., szombat

Téry Ödön emléktúra

A kellemes hétvégi időjárás örömére ismét túrázni indultunk: ezúttal a Téry Ödön Emléktúra 25 km-es szakaszára neveztünk be. Az útvonal Klotildligetről (Piliscsaba része) indul és Dömösnél ér véget. Jópofa volt maga a túra, csak ebben a tavasz eleji időpontban elég sok szakaszon még jó mély sár és/vagy csordogáló víz nehezítette a haladást, sőt egyes helyeken még havat is találtunk. A hőmérséklet (vagy inkább a hőérzetünk?) is kicsit a változékony volt: végig sütött a nap, és meleg volt, így főleg az emelkedők közben jól esett megszabadulni a kabáttól/pulóvertől. Viszont a túra végén, amikor már lefelé mentünk, nem bántam, hogy nálam volt az a kabát.
Az előző leírásoktól eltérően, igyekszem most úgy megadni az útvonalat, hogy az egy turistatérkép segítségével könnyen rekonstruálható legyen.

Piliscsabán viszonylag könnyen megtaláltuk az induló állomást, majd háromnegyed 11-kor elrajtoltunk.
Először a P+ jelzésen haladtunk ÉK felé, itt eleinte volt egy hosszabb emelkedő. A P+-szal jelzett út becsatlakozott az É-D irányú P- (és S-) útba: ez egy nem túl meredek, ám sok helyen sáros szakasz volt.
Erről az útról letérve (valószínűleg a Mészégetőknél induló, az ÉK felé haladó mezőgazdasági úton, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos) beértünk Pilisszántóra; itt észak felé végigmentünk a főúton (ami szintén emelkedő volt, és az aszfalt sugározta magából a hőt, szóval nem volt éppen egy kellemes rész...)
A településről kiérve kelet felé fordultunk, majd ismét folytattuk utunkat az észak felé haladó P- jelzésen, egészen Pilisszentkeresztig. Itt volt az első ellenőrző pont, ahol a pecsét mellett ajándék üdítőt kaptunk. Pilisszentkeresztről kiérve, a változatosság kedvéért észak felé haladtunk tovább a P- jelzésen: a következő célpont a Fagyos Katona nevezetű rész volt, ahova ismét egy hosszú emelkedő vezetett, ahol egyáltalán nem fagyoskodtunk :)
Miután ezt az akadályt is sikeresen vettük, tovább mentünk a P- jelzésen, ami itt ÉNY irányú, majd Dobogókő előtt ismét észak felé fordul. Dobogókőn a Túrista Múzeumnál adták a következő pecsétet; itt szóba elegyedtünk pár VIK-es doktorandusszal, és megtekintettük a múzeumot is. A múzeumtól a P- jelzés előbb NY felé megy, majd elkanyarodik ÉNY felé. Ezen a részen van pár emlékmű, ill. néhány pont, ahonnan egész klassz kilátás nyílik többi hegyre és a Dunára.
A következő ellenőrző pont az Ilona-pihenőnél volt; ezen a részen nem voltak komolyabb emelkedők (itt már inkább lefelé mentünk), viszont az egész ösvény jóformán egy sártenger volt; sok helyen ezért inkább a kijelölt ösvény mellett haladtunk.
Az Ilona-pihenő után továbbra is a P- jelzésű ösvényen mentünk, ami itt ÉK felé fordul; ez az út egyébként Téry Ödön nevét viseli. Megjegyzem, hogy a közelben található a Rám-szakadék, amely önmagában is egy érdekes célpont, így abban maradtunk, hogy oda majd külön elmegyünk egyszer. Egyébként inkább a másik irányból, vagyis északról dél felé haladva érdemes végigmenni rajta, pláne hétvégén, ezért is választottuk a másik utat.
Ezen a szakaszon túl sok említésre méltó dolog nem volt, talán csak annyit írnék le, hogy egy villany pásztorral elkerített részre kellett bemászni egy létrán (de a létra mellett le volt szaggatva a villanypásztor, így az utánunk jövő túrázók pl. nem másztak át, hanem átjöttek a létra mellett). A szakasz végére nagyjából megszűnt a sártenger, és szilárd talajon folytathattunk utunkat.
Dömös előtt át kellett mászni még egy létrán, majd egy rövid sétát követően elértük a templomot; a templom melletti cukrászdában volt a túra végállomása.
Kereken 6 óra alatt tettük meg a távot, tehát egy órával kevesebb idő alatt, mint a nyomtatott tájékoztatón szereplő időtartam. (A teljesítménytúra honlapon 7 óra volt megadva.)

A túra előtt utánanéztem, ki is volt Téry Ödön, ill. ezt a túra során a Dobogókőn is megtudhattuk: ő volt a magyar turistamozgalom egyik megalapítója.

Alább látható a túra pár érdekesebb momentuma megörökítve. A képeket Kati és Vera készítette, én pedig ezúttal is játszadoztam picit a GIMP-pel, mielőtt feltöltöttem volna.


Pilisszántóra bevezető út melletti szántóföld.


Ennyi km-t mentünk idáig :)


Nem mindig volt teljesen száraz az út...


Szántóföld és hegy tájkép.


Dobogókőn éppen motoros találkozót tartottak.


Kilátás a Dunára.


Levezetésként egy kis cipőpucolás otthon...