Ma reggel, a jó idő láttán úgy döntöttem megküldöm a Szentendre túrát kerékpárral. Ez ugye nem gyalogtúra, és rajtam kívül nem is volt ott senki, mégis leírom, hogy népszerűsítsem ezt a túrát. Legközelebb majd mehetünk többen is.
Utoljára még a nyár elején jártam arra, közvetlenül azután, hogy kiáradt a Duna arrafelé, akkor nem is tudtam elmenni Szentendréig, mert néhány szakasz egyenesen víz alatt volt. (Visszafelé ráadásul a 11-es út menti kerékpárúton mentem, de ott meg volt valami alagút ahol kb. térdig/combig ért volna a víz, úgyhogy nem hajtottam be, hanem valami nagyon alternatív úton sikerült átkavarnom -- az akkori mobilos képeimet fel is töltöm a bejegyzés végére.) Most a Duna-menti kerékpárúton jobb a helyzet: egy-két szakaszon ugyan több tócsa és dzsuva van, mint általában, de már végig lehet menni. Pár ponton kedvem lett volna több/jobb képet készíteni, de (főleg az erdős részeken) ahogy megálltam rögtön rám szállt az összes szúnyog és bögöly, úgyhogy mindig mentem is gyorsan tovább.
Otthonról kb. 11.30-kor indultam el (késői kelés ugye...). Nem mértem szigorúan az időt, de az Újpesti vasúti hídhoz dél körül értem oda. Innen kétféleképpen lehet eljutni Budapest határáig: vagy a Római-parton, közvetlenül a Duna mellett a gyalog- és kerékpárúton, vagy abeljebb lévő úton, a forgalomban (a nevét idáig nem tudtam, Google Maps szerint az első szakaszon Nánási útnak hívják, utána pedig Királyok útjának). Mint mindig, az utóbbit választottam, nem volt kedvem kerülgetni a gyalogosokat. Végig 40-es táblák vannak kirakva (de nem úgy tűnt hogy bárki is betartaná), viszont szerencsére nem volt túl nagy forgalom.
Budapest-Budakalász határánál át kell menni a csatorna feletti hídon, majd a csatorna mentén a part felé menni (GM nem jelöli a csatornát, úgyhogy nem tudom a nevét), utána pedig rákanyarodni a Duna-Sétányra (ez szintén egy gyalog- és kerékpárút, de szerencsére nincsen rajta túl nagy forgalom). Út közben megcsodálhatjuk a Megyeri hidat (sajnos nem találtam olyan pontot, ahonnan jó képet lehetne készíteni róla).
A sétány egy erdei ösvényben folytatódik (itt kissé nagy sár/tócsák voltak), majd kijutunk egy betonútra, de igen rossz állapotban van (kb. fele-fele a kátyú-út arány). Ezután megint egy erdős ösvény következik, és meg is érkeztünk Szentendrére. Végig a kerékpárutat követve kijutottam az ottani Duna-korzóra, majd át a városon. Tovább haladva a kerékárúton elértem Leányfaluig. Sajna itt van az a pont, ahol vége van a kerékpárútnak, és továbbhaladni a 11-es úton Tahitótfalu felé életveszélyes, mert ott tényleg zúznak az autósok rendesen. GM barátunk szerint igen közel van a két hely, viszont nincs összeköttetés mellékutakon. Egyszer majd jobban fel kell deríteni a környéket, hátha mégis át lehet jutni valami alternatív útvonalon.
Visszafelé semmi érdekes nem történt, csak egy ronda nagy viharfelhő kezdett tornyosulni kb. amikor Szentendrénél voltam. Szerencsére a vihar végül elmaradt. Nem tekertem túl gyorsan, úgyhogy végül délután 5 óra körül értem haza.
A júniusi képek
A vizes alagút
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése