A blogot visszaolvasva láttam, hogy egy nap híján pont egy éve mentünk el a téli Hol a Következő? túrára a Budai Hegyekbe. Ma is felkerekedtünk, de ezúttal nem szervezett túrára indultunk, hanem a magunk által választott útvonalat követtük, viszont a helyszín (legalábbis a kiindulópont) ugyanaz volt mint tavaly. Reggel fél tíz tájt találkoztunk a Normafánál, ekkor még az ösvényeket vékony hóréteg borította, amely az enyhe időjárás miatt délutánra a legtöbb helyen sártengerré változott.
A Normafától indulva különféle zöld jelzéseket követve eljutottunk a Tündér-sziklához (sajnos ezen a környéken nincs túl sok jelzés, ezért elég nehéz volt tájékozódni, de végül csak odataláltunk). Miután mindenki kigyönyörködte magát a tájban, és a sziklában, elindultunk a Szépjuhászné felé. Ott rátértünk a Nagy-Hárs-hegyi körsétára: a sárga jelzést követve felértünk a csúcsra, ahol a kilátóból láthattuk a panorámát, és Gergő a térkép segítségével azonosította a környező hegyeket. A körsétán továbbhaladva elértük a Kis-Hárs-hegyet is, ahol szintén van egy jópofa kilátó: két átellenes csigalépcső szolgálja a fel- és lemenetelt. Innen visszamentünk a Szépjuhásznéhoz, majd továbbhaladva a sárga jelzésen elértük a Kis-Kőfej nevű csúcsot. Ott készítettünk pár fotót a mérőpont mellett, majd továbbhaladtunk a Virágvölgy felé. Ezen a szakaszon már elég nagy volt a dagonya. A Virágvölgy után a Csacsi-rét felé vettük az irányt, amely a mai utolsó állomásunk volt. Innen rövid pihenő után visszatértünk a kiindulási pontra, a Normafához.
Képek itt: https://picasaweb.google.com/101250168698200704299/KorturaABudaiHegyekben#
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hó. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 20., vasárnap
2010. február 21., vasárnap
Hol a következő? Tél
Ismét gyalog túrára indultunk, ezúttal a Hol a következő? Tél tájékozódási túra normál távját céloztuk meg. Eredetileg kb. 5-en lettünk volna, ám sajnos a mostani időszakban valami vírus terjeng, ezért sokan kénytelenek voltak otthon maradni. Végül Katival ketten vágtunk neki a távnak.
A túrán, hasonlóan a teljesítmény túrákhoz, ellenőrző pontok közötti szakaszokat kell megtenni, ám itt nincs kijelölt útvonal, hanem az egyes ellenőrző pontoknál valamilyen "trükkös" módon (pl. vaktérképpel) megadják, hol van a következő pont és oda kell találni. Minden ponton adott időintervallumban vannak ott a szervezők. Ennél több részletet nem írnék, hogy ne rontsam el a meglepetést a túrát később teljesíteni kívánóknak.
Sajnos az egyik ellenőrző pontról sikerült lekésnünk, így onnan már nem tudtunk tovább menni (hiszen nem kaptuk meg a szükséges utasítást). Ezért inkább a János hegyre mentünk fel, ahol megnéztük az Erzsébet kilátót, amelyet néhány éve újítottak fel. Egész jó állapotban van most, és a tetejéről is szép a kilátás (csak kissé erős a szél, főleg a legfelső szinten).
A "fotográfusunk" jelenleg külföldön dolgozik, így ezúttal jómagam készítettem pár képet a mobilommal. Mivel elég limitált a felbontása, ezért a felvételek sajnos elmaradnak a megszokott minőségtől, amelyet Tamás a gépével szokott készíteni, de egy kis magyarázattal talán érthetőek lesznek. Hogy valamelyest azért javítsak a minőségen, a képekre ráeresztettem a GIMP Unsharp Mask szűrőjét, majd az így keletkezett képre a Sharpen szűrőt.
Az Anna-kápolna után egy meredekebb, havas szakaszon kellett lefelé mászni. Volt pár vékony ág, amiben meg lehetett kapaszkodni.
Panoráma az Erzsébet-kilátóról nézve.
Láttunk egy hóembert a padon üldögélni.
Összességében jópofa volt a túra, csak kár hogy nem tudtunk végigmenni az ellenőrzőpontokon... Nem baj, reméljük tavasszal is szerveznek majd ilyet :)
SZERK.: Most írta Kati, hogy valószínűleg csak ősszel lesz a következő... Mindegy, biztos szerveznek mások is túrát addig :)
A túrán, hasonlóan a teljesítmény túrákhoz, ellenőrző pontok közötti szakaszokat kell megtenni, ám itt nincs kijelölt útvonal, hanem az egyes ellenőrző pontoknál valamilyen "trükkös" módon (pl. vaktérképpel) megadják, hol van a következő pont és oda kell találni. Minden ponton adott időintervallumban vannak ott a szervezők. Ennél több részletet nem írnék, hogy ne rontsam el a meglepetést a túrát később teljesíteni kívánóknak.
Sajnos az egyik ellenőrző pontról sikerült lekésnünk, így onnan már nem tudtunk tovább menni (hiszen nem kaptuk meg a szükséges utasítást). Ezért inkább a János hegyre mentünk fel, ahol megnéztük az Erzsébet kilátót, amelyet néhány éve újítottak fel. Egész jó állapotban van most, és a tetejéről is szép a kilátás (csak kissé erős a szél, főleg a legfelső szinten).
A "fotográfusunk" jelenleg külföldön dolgozik, így ezúttal jómagam készítettem pár képet a mobilommal. Mivel elég limitált a felbontása, ezért a felvételek sajnos elmaradnak a megszokott minőségtől, amelyet Tamás a gépével szokott készíteni, de egy kis magyarázattal talán érthetőek lesznek. Hogy valamelyest azért javítsak a minőségen, a képekre ráeresztettem a GIMP Unsharp Mask szűrőjét, majd az így keletkezett képre a Sharpen szűrőt.
Az Anna-kápolna után egy meredekebb, havas szakaszon kellett lefelé mászni. Volt pár vékony ág, amiben meg lehetett kapaszkodni.
Panoráma az Erzsébet-kilátóról nézve.
Láttunk egy hóembert a padon üldögélni.
Összességében jópofa volt a túra, csak kár hogy nem tudtunk végigmenni az ellenőrzőpontokon... Nem baj, reméljük tavasszal is szerveznek majd ilyet :)
SZERK.: Most írta Kati, hogy valószínűleg csak ősszel lesz a következő... Mindegy, biztos szerveznek mások is túrát addig :)
2010. január 31., vasárnap
Téli Mátra 2010
Idén úgy döntöttünk páran, hogy benevezünk a Téli Mátra L-es túrára. Reményeim szerint ez az útleírás hasznos lesz másnak is, ha a túra teljesítésére vállalkozik, ill. nekünk is hasznos lesz később az emlékek felidézésében :). Nem célom, hogy részletes leírást adjak távolságokkal, szintemelkedésekkel, jelzésekkel, stb., mert az úgyis megtalálható a rendezvény honlapján. A túra egyébként létezik könnyebb (M, S) és nehezebb (XL) verzióban is, mindenki a saját erőnléte szerint választhatja meg a számára legmegfelelőbb távot.
Előző este utaztunk le Mátrafüredre, hogy ne kelljen túl korán felkelni. A Mátra Szakképző Intézet-ben szálltunk meg egy négy ágyas szobában. Nem mondanám luxus-lakosztálynak (mosdóban nincs szappan, bokától mellkasig érő takarót adnak [a korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy 192 cm magas vagyok, úgyhogy lehet másoknak ez nem lenne olyan nagy gond, de az biztos, hogy ha legközelebb idejövök, hozok magammal hálózsákot]), de nagyjából azt a színvonalat hozta, amit az ember ilyen áron elvárhat. Az egyik közeli étteremben megvacsoráztunk, barátságos áron, és az étel sem volt rossz.
Úgy terveztük, hogy másnap a lehető legkroábbi időpontban, 7:30-kor indulunk. Sajnos ez részünkről egy apróbb technikai malőr miatt meghíusult, így végül 8:45-kor tudtunk rajtolni. Induláskor bőségesen hullott a hó, ami késő délutánig így is maradt (ennek ellenére én pl. egyáltalán nem fáztam, sőt a nehezebb emelkedőkön alaposan le is izzadtam -- lehet legközelebb nem is veszek pulóvert a kabát alá). Az első ellenőrző pontig, de főleg a túra legelején lényegében egy hosszú sorban vonultak az emberek, aki sokkal gyorsabban akart menni mint a többiek, az a sort oldalt előzve tehette ezt meg. Egyébként ez majdnem mindenhol így volt: kb. egy ember széles volt a letaposott ösvény, ezen lehetett egymás után haladni libasorban, és aki gyorsabban szeretett volna menni, az a mély hóba belegázolva előzhette a többieket. Szerencsére azért később szétvált a mezőny így nem egy hosszú sorban kellett már haladni.
Cserkő-Bánya volt az első ellenőrző pont, ahova egy közepesen nehéz szakasz vezetett, kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel. Megjegyezném, hogy a hótakaró alatt néhol előfordultak alattomos jégpáncélok, amelyekre rásétálva, a gyanútlan túrázó könnyen fenékre ülhetett :) (nekem is sikerült egyszer).
Az ellenőrző pont után egy igen hosszú emelkedő szakasz következett, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A 24-es útnál rövid pihenőt tartottunk, majd tovább indultunk a következő ellenőrző pontig, Mátraszentimrére, ahol bőségesen lehetett meleg teát fogyasztani :)
Jól feltankolva indultunk tovább Galyatető felé. Ezen a szakaszon is voltak hosszabb emelkedők, de azért valamivel könnyebbek voltak, mint a Mátraszentimrére vezető úton. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a jelzéseket (pl. "Galyatető még x km-re van") néhol kissé pontatlannak találtuk (úgy éreztük, hogy már rég megtettük azt az x távot, de a település még nyoma sem volt), de ez lehet hogy csak benyomás volt.
Pecsételés és rövid pihenő után folytattuk utunkat a következő ellenőrző pontig a Csór-hegy-oldalon. Ellentétben a többi állomással, itt nem volt semmilyen házikó, csak két szervező osztogatta a pecséteket az erdő közepén. Mátraházán betértünk a Vörösmarty Fogadóba, ahol a túra program szerint erőleves volt beigérve. Sajnos a leves csak ígéret maradt, így egy forralt bor és rövid pihenő után továbbindultunk.
Mátraházát elhagyva következett az út izgalmasabb része. Kb. ekkorra állt el a havazás ha jól emlékszem és már szinte végig lejtő volt, ám a sokszor keskeny út néhány helyen úgy be volt fagyva, hogy egyszerűbb volt guggolva, vagy fenéken lecsúszni, mint lesétálni. Két helyen meg annyira szűk és meredek volt az ösvény, hogy külön kötelet erősítettek a szélére (á la Rám Szakadék), nehogy a túristák belecsússzanak a szakadékba. Az utolsó ellenőrző pont is az erdőben volt, két szevező osztogatta ott a pecséteket, nem volt semmiféle büfé vagy vendéglő. Belegondoltunk, milyen fárasztó lehet a szervezőknek egész nap ott ácsorogni a hidegben.
Szerencsére mi még szürkületkor értünk a köteles pontokhoz, de mindenki egyetértett abban, hogy sötétedés után már nagyon veszélyesek lennének. Különösen vicces volt a lépcső az út legvégén: erre rálépve rögtön kicsúszott az ember lába, és a lépcső aljáig meg sem állt. Én ezért inkább csúszdának nevezném, nem is lépcsőnek...
Visszatérve a szállásra átvehettük az oklevelet (ill. aki időre teljesítette a távot, az a kitűzőt is), majd újabb bőséges teafogyasztás után hazaindultunk.
Íme egy tájkép a Téli Mátráról. Köszönet jár érte Tamásnak.
Alább látható egy másik nagyon klassz csendélet, amely szintén Tamás műve. Köszönet jár még érte Katinak, amiért az eszközt biztosította a kép elkészítéséhez :)
Előző este utaztunk le Mátrafüredre, hogy ne kelljen túl korán felkelni. A Mátra Szakképző Intézet-ben szálltunk meg egy négy ágyas szobában. Nem mondanám luxus-lakosztálynak (mosdóban nincs szappan, bokától mellkasig érő takarót adnak [a korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy 192 cm magas vagyok, úgyhogy lehet másoknak ez nem lenne olyan nagy gond, de az biztos, hogy ha legközelebb idejövök, hozok magammal hálózsákot]), de nagyjából azt a színvonalat hozta, amit az ember ilyen áron elvárhat. Az egyik közeli étteremben megvacsoráztunk, barátságos áron, és az étel sem volt rossz.
Úgy terveztük, hogy másnap a lehető legkroábbi időpontban, 7:30-kor indulunk. Sajnos ez részünkről egy apróbb technikai malőr miatt meghíusult, így végül 8:45-kor tudtunk rajtolni. Induláskor bőségesen hullott a hó, ami késő délutánig így is maradt (ennek ellenére én pl. egyáltalán nem fáztam, sőt a nehezebb emelkedőkön alaposan le is izzadtam -- lehet legközelebb nem is veszek pulóvert a kabát alá). Az első ellenőrző pontig, de főleg a túra legelején lényegében egy hosszú sorban vonultak az emberek, aki sokkal gyorsabban akart menni mint a többiek, az a sort oldalt előzve tehette ezt meg. Egyébként ez majdnem mindenhol így volt: kb. egy ember széles volt a letaposott ösvény, ezen lehetett egymás után haladni libasorban, és aki gyorsabban szeretett volna menni, az a mély hóba belegázolva előzhette a többieket. Szerencsére azért később szétvált a mezőny így nem egy hosszú sorban kellett már haladni.
Cserkő-Bánya volt az első ellenőrző pont, ahova egy közepesen nehéz szakasz vezetett, kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel. Megjegyezném, hogy a hótakaró alatt néhol előfordultak alattomos jégpáncélok, amelyekre rásétálva, a gyanútlan túrázó könnyen fenékre ülhetett :) (nekem is sikerült egyszer).
Az ellenőrző pont után egy igen hosszú emelkedő szakasz következett, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A 24-es útnál rövid pihenőt tartottunk, majd tovább indultunk a következő ellenőrző pontig, Mátraszentimrére, ahol bőségesen lehetett meleg teát fogyasztani :)
Jól feltankolva indultunk tovább Galyatető felé. Ezen a szakaszon is voltak hosszabb emelkedők, de azért valamivel könnyebbek voltak, mint a Mátraszentimrére vezető úton. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a jelzéseket (pl. "Galyatető még x km-re van") néhol kissé pontatlannak találtuk (úgy éreztük, hogy már rég megtettük azt az x távot, de a település még nyoma sem volt), de ez lehet hogy csak benyomás volt.
Pecsételés és rövid pihenő után folytattuk utunkat a következő ellenőrző pontig a Csór-hegy-oldalon. Ellentétben a többi állomással, itt nem volt semmilyen házikó, csak két szervező osztogatta a pecséteket az erdő közepén. Mátraházán betértünk a Vörösmarty Fogadóba, ahol a túra program szerint erőleves volt beigérve. Sajnos a leves csak ígéret maradt, így egy forralt bor és rövid pihenő után továbbindultunk.
Mátraházát elhagyva következett az út izgalmasabb része. Kb. ekkorra állt el a havazás ha jól emlékszem és már szinte végig lejtő volt, ám a sokszor keskeny út néhány helyen úgy be volt fagyva, hogy egyszerűbb volt guggolva, vagy fenéken lecsúszni, mint lesétálni. Két helyen meg annyira szűk és meredek volt az ösvény, hogy külön kötelet erősítettek a szélére (á la Rám Szakadék), nehogy a túristák belecsússzanak a szakadékba. Az utolsó ellenőrző pont is az erdőben volt, két szevező osztogatta ott a pecséteket, nem volt semmiféle büfé vagy vendéglő. Belegondoltunk, milyen fárasztó lehet a szervezőknek egész nap ott ácsorogni a hidegben.
Szerencsére mi még szürkületkor értünk a köteles pontokhoz, de mindenki egyetértett abban, hogy sötétedés után már nagyon veszélyesek lennének. Különösen vicces volt a lépcső az út legvégén: erre rálépve rögtön kicsúszott az ember lába, és a lépcső aljáig meg sem állt. Én ezért inkább csúszdának nevezném, nem is lépcsőnek...
Visszatérve a szállásra átvehettük az oklevelet (ill. aki időre teljesítette a távot, az a kitűzőt is), majd újabb bőséges teafogyasztás után hazaindultunk.
Íme egy tájkép a Téli Mátráról. Köszönet jár érte Tamásnak.
Alább látható egy másik nagyon klassz csendélet, amely szintén Tamás műve. Köszönet jár még érte Katinak, amiért az eszközt biztosította a kép elkészítéséhez :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)